A redőnyválasztásnál sokan először azt nézik, mennyibe kerül, milyen színben rendelhető, vagy műanyag legyen-e esetleg alumínium. Ezek fontos szempontok, de önmagukban nem döntik el, hogy jó lesz-e a végeredmény. A valódi kérdés inkább az, hogy hová kerül a redőny, mekkora nyílászárót kell árnyékolni, utólagos szerelésről vagy új építésről van-e szó, és hogyan fogják használni nap mint nap. Ugyanaz a redőny, ami egy kisebb ablakon teljesen jó választás, egy nagy üvegfelületen vagy modern homlokzaton már kényelmetlen, aránytalan vagy egyszerűen rossz döntés lehet. Ezért nem érdemes csak típust vagy árat választani. A rendszer, az anyag, a méret és a használat együtt döntik el, melyik redőny lesz hosszú távon jó megoldás.
Mert elsőre könnyű azt gondolni, hogy elég kiválasztani egy szimpatikus típust vagy anyagot, aztán mindenhol ugyanúgy működik majd. A gyakorlatban viszont sokszor csak használat közben derül ki, hogy ami az egyik házon vagy ablakon jól működik, az máshol már kompromisszumokat vagy bosszantó problémákat okoz.
És pontosan ezért nehéz jó döntést hozni akkor, amikor még nincs fent semmi, csak próbálja kitalálni az ember, hogy hosszú távon melyik megoldással jár a legjobban.
Nem feltétlen ugyanaz a redőny való új építéshez és utólagos szereléshez
Az egyik legnagyobb különbség nem is az anyagok között van, hanem abban, hogy maga a redőnyrendszer hogyan kerül fel az épületre.
Utólagos szerelésnél a legtöbb esetben külső tokos redőny kerül fel. Ez gyorsabb, egyszerűbb megoldás, és felújításnál vagy kész háznál sokszor teljesen logikus választás. Ilyenkor viszont a tok látható marad a homlokzaton, ami bizonyos házaknál szinte észrevehetetlen, máshol viszont nagyon hangsúlyos tud lenni.
És ez az a pont, amire sokan csak utólag figyelnek fel. Egy kisebb ablaknál vagy egyszerűbb homlokzaton ez általában nem zavaró, de nagy üvegfelületeknél vagy letisztult modern házaknál már könnyen úgy nézhet ki, mintha a redőny „ráült volna” az ablakra.
Itt szokott előkerülni a felső tokos redőny is, mert sokan elsőre ugyanannak gondolják a két megoldást. Pedig más rendszerként működnek, és nem ugyanazokra a helyzetekre valók. A felső tokos redőny inkább az ablakkal együtt alkot egy rendszert, ezért jellemzően nyílászáró cserénél kerül elő, főleg régi kapcsolt gerébtokos ablakok korszerű hőszigetelt nyílászáróra történő cseréjénél.
A vakolható rendszer ezzel szemben inkább a homlokzat felől „tűnik el”, ezért modernebb vagy letisztultabb épületeknél sokszor esztétikailag kedvezőbb megoldás.
És itt jön az első tipikus mellényúlás: amikor valaki ugyanazt a rendszert próbálja minden helyzetre ráhúzni.
Mert ami egy utólag felújított családi háznál teljesen jó döntés, az egy modern, nagy üvegfelületes épületnél már könnyen kompromisszumnak érződik. Fordítva pedig sokan túl is gondolják a dolgot, és olyan rendszert választanak, ami az adott háznál egyszerűen nem indokolt.
Nem mindenhol ugyanaz az anyag működik jól
Sokan itt már automatikusan úgy gondolkodnak, hogy az alumínium a „jobb”, a műanyag pedig az olcsóbb kompromisszum. A valóság viszont itt sem ennyire egyszerű.
Kisebb ablakoknál vagy kevésbé terhelt helyiségeknél műszakilag akár egy műanyag redőny is teljesen megfelelő lehet. A probléma általában nem ott kezdődik, hogy működik-e, hanem ott, hogyan viselkedik hosszú távon ugyanabban a környezetben, mint a többi árnyékoló.
Ha például egy nagyobb alumínium redőny mellé költséghatékonyság miatt kerül egy kisebb műanyag változat, a különbség sokszor már messziről látszik. Más a felület, más a fényesség, és bizonyos színeknél teljesen más hatást kelt a homlokzaton.
És van ahol a szín átok
A színek kérdése szintén tipikus buktató. Bár technikailag léteznek színes műanyag redőnyök is, az igényesebb gyártók és forgalmazók sokszor nem véletlenül óvatosak ezekkel. A sötétebb műanyag felületek nagy nyári hőterhelésnél sokkal jobban fel tudnak melegedni, és hosszú távon hamarabb jelenhetnek meg vetemedések, elszíneződések vagy felületi problémák.
Nem az a baj a sötét műanyag redőnnyel, hogy „nem annyira tartós”, hanem az, hogy egyszerűen nem erre a terhelésre való.
Nyáron a sötét lamellák extrém módon fel tudnak melegedni, majd estére visszahűlnek. Ezt a folyamatos hőtágulást és lehűlést a vékony műanyag lamellák hosszú távon sokkal rosszabbul viselik, különösen akkor, ha közvetlen UV-terhelést kapnak egész nap.
És itt nem csak az anyagról van szó. A lamellák perforáltak, mozognak, terhelést kapnak, sokszor félállásban használják őket, miközben a felmelegedett műanyag már eleve lágyabb állapotban van. Ilyenkor idővel könnyebben jelennek meg hullámosodások, vetemedések vagy felületi problémák.
Ezért van az, hogy komolyabb, színes vagy fa hatású megoldásoknál sok esetben már alumínium rendszerek kerülnek elő, mert ezek hosszabb távon is stabilabb és egységesebb megjelenést tudnak adni.
A legtöbb mellényúlás nem azért történik, mert valaki rossz redőnyt választ, hanem azért, mert nem az adott házhoz, ablakhoz vagy használathoz választ rendszert. Ami egy kisebb ablaknál vagy egyszerűbb homlokzaton teljesen jó megoldás, az egy nagy üvegfelületnél vagy modernebb épületnél már könnyen kompromisszummá válhat. És ez általában csak akkor derül ki, amikor a redőny már fent van. Ezért redőnyválasztásnál nem érdemes csak ár vagy típus alapján dönteni. A méret, a homlokzat, a használat módja és az anyag együtt adják ki azt, hogy hosszú távon valóban jó döntés lesz-e.
Legutóbbi hozzászólások